2016. június 16., csütörtök

A köztéri kötés világnapjára


..avagy illik-e  nyílvános helyen kézimunkázni? 



Ez a kérdés először 2011-ben merült fel bennem. Akkoriban még zöld parlamenti képviselő voltam, és a szakképzési törvényről szóló vita alatt kötni mertem az ülésteremben, ami heves vitát váltott ki az interneten. A vita számomra olyannyira gondolatébresztő és motiváló volt, hogy minjdárt létrehoztam többedmagammal a Kézimunkások Szakszervezete facebook csoportot, azért, hogy ez a nemes mesterség visszanyerje egykori hírnevét és becsületét. A csoportnak ma már közel 700 tagja van, férfiak és nők vegyesen, és rendszeresek a személyes találkozók és az akciók is. Sok olyan ember talált itt egymásra, akik értették a kézimunkázásban rejlő törődést, kreativitást, alkotást, és ők sorra hozzák létre országszerte a csodásabbnál csodásabb közösségi alkotásokat, amelyek az utcákat díszítik és színházi darabok vagy filmek díszletét is adják. Gerillacsoportunk idei világnapi alkotását ma este helyezik el a Budapesten a Madách téren, részletek itt olvashatóak az akcióról




Köztéren, nyílvános térben kézimunkázni azt is kifejezi, hogy fel tudom-e vállalni magam és a véleményem a közösségem előtt. A köztér ugyanis egyszerre fizikai és egyszerre szimbólikus, ami talán ma az online virtuális közösségek korában már sokkal jobban érthető, mint régen a fonók idejében. Sűrű és keszekusza, egyre bonyolultabb életünkben ezért fordulunk a közösségi fórumokhoz, ha kapcsolatba akarunk lépni valakivel. A személyes együttlét bizalom és kapcsolatépítő erejét azonban nem lehet alábecsülni.

Elképzeléseim szerint a fonó egy olyan tér lehetett, amely átmenetet nyújtott a magán és a közösségi között, ahol biztonságos körülmények között lehetett megbeszélni az élet ügyes-bajos dolgait. Meggyőződésem, hogy ezek a beszélgetések formálták az asszonyok és lányok világnézetét és értékrendjét, ráébresztették őket arra, hogy vannak problémák, amik közösek, vannak akik hasonló kihívásokkal küzdenek és volt akivel meg lehetet osztani a dilemmákat is. Ezek a terek megakadályozták az elszigetelődést, és dolgoztak a nők teljes szellemi és fizikai kiszolgáltatottsága ellen.



Az a régi szokás, hogy  a nők összejönnek közösen kézimunkázni, akár megélhetési, akár kikapcsolódási célból, egy olyan hagyomány, amit mi a Kézimunkások Szakszervezetében is igyekszünk feléleszteni. Heti gyűléseink és a kihelyezett ülések mind arra emlékeztetnek minket, hogy milyen jó kapcsolódni és közösségben lenni, és mennyi erő és inspiráció eredhet egy-egy ilyen együttlétből. A résztvevők többsége enm ismeri egymást, de a kézimunkázáson keresztül kapcsolódni tud és rövid időn belül azon kapja magát, hogy vadidegenekkel beszélget és nevetgél együtt, és dolgozik valamilyen közös alkotáson.

Ahogy azt Bolyhos Forradalom! című manifesztónkban is megírtuk: a világ megérett a változásra és mi a szelíd női energiákkal kívánjuk ezt befogadni és elősegíteni. A köztéri kötés világnapjára most szombaton ezért hívtunk olyan nőket beszélgetni, akiket ünnepelni szeretnénk társadalmi szerepvállalásukért és akiktől inspirációt is tudunk meríteni a mindennapokban saját kihívásainkhoz. A változás ami velünk történik akkor lesz pozitív, ha nem adjuk fel végtelen bizalmunkat az emberiségben és a közösség teremtő erejében. Ezért választottuk helyszínül idén a Ligetvédők táborát, a Városliget fáit és közpark jellegét védő közösség bázisát. Kihelyezett ülésünkkel csatlakoztunk három napos fesztiváljukhoz is.

A szombati köztéri kötés részleteiről bővebben itt olvashattok. Várunk mindenkit szeretettel egy nagy közös kézimunkázásra és beszélgetésre a világ első közparkjában!